1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. nyelvt cselekvést, történést, állapotot, létezést kifejező, toldalékaival időre, módra, számra és személyre utaló szó(faj) (pl.: megy ).

2. rég irod szó. | népr ráolvasáskor mondott szó, szöveg. bűvös igék. | irod kinyilatkoztatásszerű kijelentés. | vall <prot.:> bibliai idézet. | ▸ igét hirdet

3. (tulajdonnévszerűen) ▸ az ige

[?tör ]

motollán 3 fonal mint számlálási egység. | (jelzőként) 50 ige fonal.

[?]

nyelvt | a képzővel és a jellel szemben olyan toldalék, amelyet semmilyen szóelem nem követhet. | esetrag. | igei személyrag. | ritk birtokos személyjel.

[←rag(aszték), rag(ad) ]

szarufa.

[ szláv ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).